Tiszavirág - Kérész

A kérészek szokatlan nászát a „Tavasszal a Tisza mikor kivirágzik” kezdetű magyar nótában is megörökítették, de Csokonait is megihlette. Így írt róluk: "Apró, barna, gyűrűs, kis, tarka, tavi kérész. Te szerencsés holló egynehány száz télig, Te szerencsés kérész reggeltől estvélig, Ti a természetnek szülöttei vagytok."

A kérészek törékeny, gyengéd szervezetű rovarok. Lárvakoruk nagyon hosszú ideig, esetleg évekig tart, a kifejlett állat ellenben csak pár óráig, legfeljebb néhány napig él.

A kérészfajok többsége nagyjából egy évig marad lárva (nimfa) állapotban. Ezalatt akár húszszor is levedlik kültakarójukat. Amikor fejlődésük befejeződik, levedlik utolsó kültakarójukat és szárnyas szubimágóként bújnak elő. Az összes többi rovarral ellentétben a kérészek újra vedlenek, miután már megvan a teljesen kifejlett szárnyuk.

Ez néhány perctől több napig terjedő időszak - de rendszerint egy nap - elteltével a szubimágó vedlik, és ivarérett rovarként, imágóként bújik elő. Az imágókra és a szubimágókra egyaránt jellemzőek a vékony fartoldalékok, a két pár, sűrűn erezett szárny és a rövid csápok. Mindkét alaknak összetett szeme és működésképtelen szájszerve, ill. emésztőrendszer van.

A nászjáték nem sokkal az imágó állapot elérése után kezdődik, és a megtermékenyített peték lerakása után a hím és a nőstény pusztulásával végződik. A kifejlett kérész teljes életideje rendszerint csupán néhány óra, ezért emlegetik a rövid ideig tartó eseményeket kérészéletűeknek. A nászjáték - az éj leszálltával - a hímek víz fölötti rajzásával, táncával kezdődik. A nőstények hamarosan reagálnak, a párzás a levegőben játszódik le. A megtermékenyített petéket - amelyek csomókban termelődnek (számuk lehet kevesebb, mint 50, de a 10 000-et is meghaladhatja) - a nőstények általában a vízfelszínre rakják le.

Némely fajok lemerülnek, hogy a víz alatti felületekre tojják petéiket. A lerakás után a peték hozzátapadnak valamilyen víz alatti tárgyhoz, vagy lesüllyednek a fenékre. Rendszerint két héten belül kelnek ki.

A Romániában évekkel ezelőtt bekövetkezett ciánszennyezés következtében a természetvédők, köztük a halászok is úgy vélték, áldozatául esett a kérész is. A következő évben még nagyobb mértékben várták a Tisza virágzását, ami hál' istennek bekövetkezett. Megmaradt a kérész, újraéledt a folyó élővilága.

(Forrás: Szegedportál.hu)