Szegedi vár története

A szabálytalan, nagyjából négyszög alaprajzú, belsõtornyos vár a Tisza partján, a folyóval párhuzamosan épült. A várfal sarkain egy-egy kerek torony emelkedett. A falakat minden oldalon egy-egy négyszögletes torony szakította meg. A vár déli kaputornyától nyugatra helyezkedett el a palota. Késõbb puskaporos, majd a XVIII. századtól tüzérségi raktár lett. A délkeleti, a Tisza partján álló kör alaprajzú torony a többinél lényegesen nagyobb volt. Késõbb víztoronynak is nevezték. A torony eredetileg a földszinti részén zárt volt, és a bevezetõ ajtaja sem a földszinten, hanem a csatlakozó várfal tetején nyílt. Falának vastagságára valótekintettel a középkori öregtorony lehetett.

A várat a XVIII. században 18-19 m széles és 3-3,5 m mély vizesárok vette körül, melynek vizét a Tisza táplálta. A vár tervezõje- Cs.Sebestyén Károly szerint - feltehetõen Villard de Honnecourt francia mérnök lehetett, akit IV. Béla király hívott 1244 körül az országba, ez azonban nem bizonyított.

A vár építése IV. Béla a tatárjárás után 1247-ben adott kiváltságai alapján kezdõdött meg, valószínûleg a korábbi föld-, illetve favárnak kõfalakkal, bástyákkal, tornyokkal történõ átalakításával. Elsõ okleveles említése azonban csak Károly Róbert király idejében történt. 1321-ben, amikor a Dorosma nemzettségbõl származó Dénes fia Pál mester a várnagya, aki egyben ezt a tisztséget az ó-budai várnál is betöltötte. Királyi vár, s mint ilyet 1437-ben Gúthi Országh János és Káthay László szerezte meg, kiktõl Albert király váltotta vissza. Két év múlva Erzsébet királyné, 1456-ban V. László, majd 1458-ban Mátyás király kezére került, aki aztán fiának, Korvin Jánosnak adta, õ viszont Kinizsi Pálnak engedte át. Ennek halála után, 1494-ben ismét Korvin Jánosé, és tõle jutott 1502-ben 9000 forintért II. Ulászló király birtokába.

Szeged várát II. Lajos király 1518-ban Báthori Istvánnak zálogosította el, majd 1524-ben 2000 forint lefizetése után visszakerült a királyhoz, de még ebben az évben az esztergomi érsek birtoka lett.

A XVI. század elején 1528-ban a török által lerombolt várat János király javíttatta ki. A törökök 1542-ben foglalták el a várost és az ostrom során súlyosan sérül vár helyreállítását azonnal megkezdték. Magasították és erõsítették falait, az árkokat kitisztították, mélyítették, szélesítették, a vár déli oldalán levõ várost hatalmas földbástyákkal és árkokkal vették körül. A várban tartózkodó õrség létszáma 1545-ben 323, 1552-ben pedig 348 fõ volt. Szeged szandzsákszékhely lett, az élére kinevezett bég kormányzásával. Az elsõ ilyen bég Musztafa, aki II. Szolimán szultán parancsára, a török kincstár költségén a vár helyreállítását végrehajtotta.

A vár visszavétele 1688. október 5-én indított ostrommal kezdõdött meg. Az ostromlók parancsnoka - az ekkor Bécsben tartózkodó hírhedt Caraffa tábornok helyett - De la Vergne altábornagy lett, aki azonban az ostrom során szerzett súlyos sérülés sebeibe belehalt. Utóda a skót származású báró Wallis György tábornok lett, a sereg vezérei pedig többek között Barkóczy, Petneházy, az ifj. Bercsényi és báró Károlyi István volt. Mivel a védõk számára segítség nem érkezett, a várat október 23-án feladták, amely így I.Lipót király birtokába került.

A kuruc szabadságharc idején 1704-ben Andrássy István és Vass Ádám vezetésével mintegy 8000 fõnyi sereg ostromolta eredménytelenül. Ez év júniusában II. Rákóczi Ferenc vezetésével is támadták a várat, de elfoglalni most sem sikerült.

A szatmári békekötés után De le Croix Paitis mérnökkari ezredes tervei alapján 1714-1716 között erõsítették a várat és egy új, 6 m széles, palánkkal ellátott földsáncot is építettek az erõsség körül.

Az 1879. évi nagy árvíz erõsen megrongálta a várat is, ennek során keleti fala és az északkeleti saroktorony a Tiszába dõlt. Miután a romos vár jelentõsége megszûnt, 1883-ban megkezdték a még megmaradt falak lebontását.

A Tisza parti sétányon ma látható kazamatasor emlékeztet a várra, ez azonban nem középkori eredetû, hanem Mária Terézia korából való.

(Forrás: Szegedportál.hu; A történelmi Magyarország várai)