Szeretettel köszöntelek a Szeged Közösségi Oldala közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeged Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeged Közösségi Oldala közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeged Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeged Közösségi Oldala közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeged Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeged Közösségi Oldala közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeged Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Kedvenc kávéházamban - Szegeden - kortyolgattam a
kávémat, s majszoltam a habos süteményemet. Oly jól esett a semmittevés a
heti kerti munka után. A nézelődés öröme bejárta nemcsak a lelkemet, ám
a testemet is birtokba vette. Kikapcsoltam magam körül a természetes
zajokat, s csak a látványnak éltem ezekben a percekben.
A kávéház telt házzal működött. Számtalan
család, mama unoka, szerelmes párok, diákok, perlekedő közép
korosztálybeliek üldögéltek a teremben, lent és a galérián. Tehát, nem
voltam magányos. A képi látás néha mosolyra gerjesztette az ajkamat.
A
nagymama simogatta az unokája buksiját, míg a szőke kislány,- úgy 3-4
éves lehetet- csipegette a süteményt. Evés közben sokat kérdezett,
szinte be nem állt a szája. A kérdések exkluzívak voltak. Mamája
türelmesen válaszolgatott s néha belekortyolt a Colájába.
- Mama! Te mért nem eszel sütit?
- Nekem nem lehet!
-
Nem lehet? Nem engedi a tata? A mama elmosolyodott, s simogatni kezdte
az unokája hátát. Mama miért nem eszel? - vált a kislány hangja
követelőzővé.
- Tudod, a doktor néni megtiltotta!
- Meg? -
csodálkozott a kislány, s közben egy nagyobb tortaszelet leesett a
földre. Gyorsan leugrott a székről s felvette a földre pottyant
édességet. A mama gyorsabb volt, és mielőtt bevehette volna a szájába
elvette tőle. A kislány zokogni kezdett. Nem szeretlek! Ez az enyém! Add
vissza s toporzékolt.
- Zsuzsikám. Drágám, már többször
megegyeztünk, hogy a földre esett süteményeket, gyümölcsöket és semmit
nem veszünk fel a földről.
- De ez nem semmi, ez az én sütim! - pityeget a kis Zsuzsi. A mama megtörölte az ajkát, majd megkérdezte
-
Mehetünk drágaságom. A kis szőke haragosan nézett, utána kiitta a
rostos levet. A mama nyújtotta a két karját, s a szemével simogatta az
unokáját. A mosoly megszelídítette Zsuzsikát, aki felállt, s átölelte a
lábát.
-Mama! Én, úgy szeretlek téged! A teremben hirtelen csend lett. Mindenki várta a folytatást.
Az
idős asszonynak könnybe lábadt a szeme, a keze remegni kezdett, a lába
megroggyant. A bal karjával megpróbálta elkapni a szék támláját, a másik
kezével az unokáját ölelte. Zsuzsika sírt, őrjöngött s kiabált, mama,
mama kelj fel, nem leszek többé rossz, csak kelj fel. Az idős nő remegni
kezdett, a szája habzott... kihívták a mentőket. Komába esett! A
mentősök azt közölték: - cukorbeteg volt.
A jelenet megrázott! A
lelkem remegett a sírástól. Tombolt a testem. Tehetetlenül ültem s
bámultam ki az ablakon. Ez velem is megtörténhet! - gondoltam...s lassan
eltoltam magam elől a tányért...
Egy pár perces szünet után visszatért a zsongás.
A szerelmespár csókolódzottt
s simogatta egymást... A test beszédük jelezte, gigantikus erejű
erotikus robbanás történt! A szivárvány minden színe tapsolt az
ablaküvegen keresztül. A fiataloknál megszűnt létezni a világ.
A negyvenes évekhez közeli pár a
dialektikát gyakorolta. A durcás, haraggal teli arcok minden elárultak
a nézelődőknek. Tudtuk, veszekednek! A halk s elfojtott indulatokat a
perifériás jelek mutatták nekünk, vendégeknek. A fekete dekoratív
szépség s mell nagysága vonzotta a férfiak szemét. A nő tisztában volt
az érzéki kisugárzásának erejével. A férfin egy nyakkendő nélküli ing,
zakó, farmer volt.
- Neked örökké csak "ügyeid" vannak! Te sosem vagy hibás! - gesztikulált a férfi.
- Nem vagyok! - ez után a pohara után nyúlt, s ivott.
- Elejétől végéig ezt csinálod, ha nem szeretnél válaszolni. A fekete ciklon mosolygott s kezével megszorította a férje kezét
- Imádlak!
- Igeen! Ezért lépsz félre? -üvöltötte! Erre mindenki felfigyelt... a férfi elszégyellte magát.
- Megint Te kiabálsz! S honnan veszed a bátorságot, hogy vádaskodsz.
- Ez vádaskodás! Én nyitottam rátok... Te ku... elharapta a szó végét. A nő nem válaszolt, felállt... azonnal ülj le.
-
Ez megy neked! Parancsolgatsz. Azt tudsz! Hányszor átvirrasztottam az
éjszakát, mert a nagyságos urat vártam, míg Te a lotyódnál
kéje...leg...tél, s könnyek közé szorult az utolsó szó...
Ekkor lépett be a cukrászdába egy kollégám. Már messziről integetett.
- Szevasz.
- Szia. Örültem neki.
- Leülhetek! - nevetett a finalista.
- Természetesen.
- Most én küzdök, úgy, mint Te.
- Hogy kell értenem? Csodálkoztam. Te nem szoktál panaszkodni!
-
Kár volt kiköltöznünk falura! Kivárt egy kicsit, én nem reagáltam, majd
folytatta - ezt a közeget nehéz megszokni egy értelmiségnek, s az
integráció is nehézségeket produkál. Maga az önkormányzat is... és
legyintett a karjával. Még mindig nem szólaltam meg. A feketemunka, a
kontárkodás, az adócsalás itt dicsőség! Képzeld a kontár most már követ!
Tágra nyílt a szemem!
- Micsoda? Hitetlenkedtem.
- Úgy ahogy
mondom! Mostanában elmegyek különböző programokra, falunapra. fórumokra.
Ott muszáj elmennem előtte. Mindig ott áll az ajtóban a putri előtt, a
sz...s szájú feleségével, aki kiáll az utca közepére s leselkedik.
Megállít mindenkit, - hová méééész? - s közben köpködi a tökmagot.
Kitört belőlem a nevetés. Úgy hahotáztam, hogy a cukrászda galériáján
mindenki mosolyogva figyelt. A jókedv ragadós!
- Te kinevetsz?
- Nem! Nem Téged nevetlek... ilyet már én is tapasztaltam!
A
falu lassan kezdi kiadni a kontárt, az adócsalót! A számtalan
hazugságaik, rágalmazásaik, visszahangzanak faluszerte! Az emberek már
nem szeretnek velük beszélgetni, mert a fekália ömlik a szájukból.
- Ez jó hír nem? Próbáltam témát váltani. Mikor követett a kontár adócsaló?
-
Egy lakossági fórumra mentem. Mindig leselkednek, s nyomdafestéket nem
tűrő megjegyzéseket tesznek hangosan! Nem reagálok, mivel ez olaj lenne a
tűzre. Nem tudom, meddig bírom ezeket a beszólásokat. A nyilvános
"produkcióit".
- Próbálj magadon erőt venni!
Én is átéltem ezeket a mentális fájdalmakat. Tekintsd levegőnek. Írd fel
a hozzáérkező autók rendszámait. Előbb utóbb lehet, hogy lesz belőle
hasznod! Az új törvény kegyetlenül eljár az adócsalók ellen!
Kormányprogram, s az önkormányzatnak kötelessége az állampolgári
bejelentéseket komolyan venni és a nagymama stílusos vasalásról el kell
feledkezniük. Mind már mondtam! Megalakult NEBIH! A tavaszi akciójuk 25
millió Ft-ot hozott az állami büdzsének.
A kontárok korszakának
falun is vége szakad. A költségvetés nem biztosítja 100% an a forrást. A
kivonás 27%-os lesz az idén. A bevételt az önkormányzatoknak nemcsak a
hitelfelvétel fogja biztosítani - kemény feltételek mellett - hanem,
muszáj lesz eljárni a kontárok, a segédmunkások, az adócsalók, a fantom
cégek, és az álvállalkozók ellen!! Nem számít, hogy rokon, barát,
ismerős, utcabeli.
A stabilitási törvény elérte, hogy a
hitelfelvétel engedélyköteles lesz! Ezért szükséges az önkormányzatok
gazdálkodási, pénzügyi kockázatait is vizsgálni.
- Tudod, a kontár minap is követett.
- Naaaa!
-
Tudtam, ha meglát, azonnal utánam jön kerékpárral! A tervem bevált.
Rágalmazott, s kezdte volna a becsmérlő mondókáját, mikor a vérei
leállították.
Nem tudsz másról
beszélni! Ez az ember hozzád sem szólt! Te sohasem jártál semmilyen
gyűlésre, sem fórumra. Talicskával tolt haza a kocsmából a Sz...ú
feleséged. A hazugságaid nem érdekel senkit. Tudjuk, hogy egy kontár
adócsaló vagy! Hogy mersz villamossági, háztartási, mezőgazdasági
eszközöket javítani! Menjél haza és vedd be az idegcsillapítóidat, vagy
kérj nagyobb adagot a kezelő orvosodtól.
Nem vártam meg a megaláztatását, - bár örültem neki- hanem otthagytam a gyűlés helyét.
- Remélem ez elég volt neki?
-
Te nem ismered! Lepörög róla minden, s mintha nem történt volna semmi!
Úgy fogja előadni, a megaláztatását, hogy neki adtak igazat! A felsége a
sz...ú másnap a boltban hirdeti az igét... Már senki nem akar nekik
köszönni, s kikerülik a boltban, gyógyszertárban is.
-A képviselők sem hajlandók eljárást kezdeményezni a kontár ellen?: - kérdeztem meglepődve.
- Nem!- jött a gyors válasz.
Hitetlenkedve
néztem a barátomra. Remélem a törvény adta lehetőségek megállítják a
megrögzött, makacs segédmunkást, vagy egy emberi élet megrokkantítása
kell ahhoz, hogy eljárást indítsanak ellene?? Csak az a kérdés, ki s
melyik hivatalt érinti egy ember végzete!
2012.április 15 -oil-
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!